Egy Twilighter Naplója

...Sokan mondják, hogy a remény hal meg utoljára, az én esetemben ez nem így volt. A reményt már akkor elveszítettem amikor meghallottam Sam farkasüvöltését. Egyedül hagyott engem, biztos nehéz döntés volt számára, de tudom, hogy helyesen cselekedett saját magáért értem és a falkájáért. Szerettem Sam-et nagyon is szerettem. Az együtt töltött hónapok alatt teljesen hozzászoktam a jelenlétéhez és hiányzik ha nincs velem, de ez az érzés és egyátalán minden érzés hamarosan elmúik, mert a szívem is megszűnik dobogni...A Farkasok a véremet akarják, amit egy farkas elhatároz amellől nem tágít egy könnyen, és ez egy ilyen dolog volt...


....Ha Samnek sikerült innen kijutnia gondoltam, nekem is sikerülni fog azt pedig nem hagyhatom, hogy a Farkasok megöljenek. Márcsak a családom miatt sem és Sam miatt sem. Miközben saját szökésemet igyekeztem kigondolni két ember közeledett felém. Ők is farkasok voltak. Nem szóltak semmit csak bedobtak egy gyönyörű fehér menyasszonyi ruhát....

...Ezen elgondolkodtam előszőr nem akartam felvenni, de az éjszaka kezdett hűvösre fordulni épp ezért megtettem. Ekkor jöttem rá az egész dolog lényegére. A farkasok vezére azt akarja, hogy menjek hozzá, egyesítsem a vámpírokat és a farkasokat, de az utóbbiakat részesítsem előnyben. Nem volt sok időm. Cselekednem kellett...elhatároztam, hogy megszökök innen és elmegyek ahoz a szigethez, ahol Sam üvöltését hallottam....

...Az elhatározásom szikla szilárd volt, de fogalmam sem volt hogyan jutok ki a cellámból, eszembe jutott, hogy vámpír vagyok ha előtörnek a számomra már ismerős agyaraim a vámpírösztönöm feléled és az erőmmel kijuttathatom magam a cellámból. Szerencsémre jött egy egérke kinek hatására megtörtént amire vártam. Kijutottam, innen már világossá vált minden, elindultam a folyosón a nagy termen át, végül a hatalmas tölgyfaajtó nyitva volt kimentem rajta. A kastély sokkal zordabbnak és rémisztőbbnek tűnt mint első itt jártam óta...


...Futottam, a szoknyában nehezebb volt mint gondoltam, viszont legalább már nem reszkedtem. Futottam arra amerről a hullámok zaját hallottam, megláttam egy szigetet...Úsznom kellett nem volt más választásom, ha élve akartam maradni és látni Sam-et. Ekkor döbbentem rá mennyire is hiányzik nekem, mennyire a szívemhez nőtt. Amikor megláttam teljesen átlagosnak gondoltam. Hiba volt. Nagy és hatalmas hiba. Elértem a szigetet csurom vizes voltam, reszgedtem és fáztam a sziget varázslatos volt. Azonnal elkezdtem Sam keresését....

....Sötét volt és nagyon féltem, egy ág megreccsent alattam ekkor egy sötét alak a hátam mögé lépett és a nevemem szólított. Nem mertem megfordulni válaszolni sem tudtam. Csak remélni tudtam, hogy Sam az. De ő miért nem szorít azonnal magához? Miért nem jön közelebb? A remény, hogy Sam az, gyakorlatilag ezekre a gondolatokra szertefoszlott...A szívem legmélyén reméltem, hogy Sam az. Féltem és nem tudtam gondolkodni gyakorlatilag sokkot kaptam amikor megfordultam és megpillantottam azt az alakot aki a nevemen szólított.....

Egy Twilighter Naplója

...Életem során sokszor hittem már, hogy meghalok és itt a vég, de ez teljesen más volt. Itt rossz előérzetem volt, és nagyon féltem. Sam-en először láttam a teljes kétségbeesést, és csak annyit tudott suttogni hogy nyugi és ne félj Már ennél az egy szónál is behúztak neki egyet a farkasok, nem tudtam mitévő legyek Sam bátorítóan mosolygott de átláttam rajta. Tele volt kétségekkel félelemmel és aggódással...A Két farkas két különböző irányba indult el így esélyünk sem volt megbeszélni a történteket. A Félelem ekkor már teljesen úrrá lett rajtam.....

...A farkas bevitt egy cellába, nem mondott nem mutatott semmire. A "szállásomon" egyedül egy szalmából összeállított ágy volt, és egy rongyos takaró, amire szükségem is volt mivel csípős hideg éjszaka volt aznap. Nem tudtam mi tévő legyek, Samtől teljesen távolt egyedül, egy farkasok lakta kastélyban távol a normális civilizációtól. Kétségbeesetten sírtam sírtam és sírtam. Hiányzott Sam, hiányzott az otthon melege a szüleim a barátnőim, akiket valószínűleg soha nem láthatok többé, és miattam még a farkasok rejtekhelyéül szolgáló erdő is megsemmisült, Sam élete is kockán forog miattam...Nem is inkább miattam agódtam, hanem az álltalam keletkezett hatalmas lyuk miatta szüleim barátaim és reményeim szerint Sam szivében. Csak remélni tudtam hogy neki nem esett bántódása és a farkasok nem bántották őt....A Cellámból a tenger felé nyílt egy ablak, ahonnan láttam egy kics szigetet egy talpalatnyi földet a tenger közepén, nagyon hangulatos kis szigetnek tűnt...


...Mígnem farkas vonyításra lettem figyelmes, bár Sam farkas üvöltését soha nem hallottam mintha ő lenne az mintha sikerült volna átváltoznia és elmenekülnie, nem haragudhattam rá ezért hisz csak az életét mentette, az enyémet amúgy is megmentette már. Lehetséges, hogy látta, számomra nincs több remény az életemnekitt kell, hogy véget éjen, kezdtem beletörődni és elfogadni a sorsomat, elbúcsúztam a farkas üvöltéstől aztán......

.....a farkas még mélyebb és fájdalamsabb vonyításba kezdett, mintha elveszített volna valakit vagy valamit, mintha a fél szivét valahol elhagyta volna valahol....Ez a Valahol valószínűleg a gonosz farkasok lakta kastély volt, ez a szörnyűséges hely amit valaki otthonnak nevezett....

....Össze sem tudtam hasonlítani azzal a barátságos és varázslatos erdővel ahova Sam vitt és ez most egy barátságtalan zord és hideg kastély. A szobám, ahol Sam aludt a hálózsákban most ez a szalmaágy....

...Sokan mondják, hogy a remény hal meg utoljára, az én esetemben ez nem így volt. A reményt már akkor elveszítettem amikor meghallottam Sam farkasüvöltését. Egyedül hagyott engem, biztos nehéz döntés volt számára, de tudom, hogy helyesen cselekedett saját magáért értem és a falkájáért. Szerettem Sam-et nagyon is szerettem. Az együtt töltött hónapok alatt teljesen hozzászoktam a jelenlétéhez és hiányzik ha nincs velem, de ez az érzés és egyátalán minden érzés hamarosan elmúik, mert a szívem is megszűnik dobogni...A Farkasok a véremet akarják, amit egy faraks elhatároz amellől nem tágít egy könnyen, és ez egy ilyen dolog volt...

Egy Twilighter Naplója

.....A történtek után átértékeltem az egész életemet, sokan mondják, hogy egy halálközeli élmény kell ahhoz, hogy igazán meg tudjuk becsülni azt ami körülvesz minket. Én rádöbbentem, hogy mit is jelent számomra Sam, a barátság és a szeretet. Sajnálom, hogy meg kellett történnie ennek ahhoz, hogy végre tisztán lássak és érezzek bánt, hogy magamtól nem jöttem rá....

.....Reggel rossz előérzetem volt, nyugtalanul aludtam, amikor kinyitottam a szemem füst szagot éreztem....ÉGETT a ház, felkeltettem Sam-et, akivel a legszükségesebb holmik bepakolása után menekülőre kaptuk a dolgot. Az redő lángokban úszott, sötét olajos füst töltötte be a levegőt, ami fojtogatott mindkettőnket. A Hamuban alig láttunk valamit el kellett szakadnunk egymástól mert a kiszáradt fák hamar lángra kaptak és ledőltek a földre. Kétségbeesetten kerestem Sam tekintetét pillantását, és Sam alakját hosszú percek telek el így amikor végre megpillantottam biztonságban éreztem magam, mert tudtam hogy Sam bármi áron megvéd ugyan de az ő élete is ugyanúgy veszélyben forog mint az enyém....

....A Tűz úgy hatott rám mintha fulldokolnék, égette marta a tesemet, a látásom hiába volt élesebb mint Sam-e gyakorlatilag a Hamu miatt semmit sem láttam, nagy füsttömegben úszott az egész erdő, és ezt mind miattam, egyértelmű volt számomra hogy a farkasok így akarnak kikergetni az erdőből...Mivel a tüzet vámpír létem miatt nem birom elviselni hosszútávon Sammel úgy döntöttünk lesz ami lesz elhagyjuk a menedéket nyújtó biztonságos erdőt, annak érdekében nehogy itt érjen véget az életem. Miközben menekültünk az erdőből, három ismeretlen alak közeledett hozzánk, leülöttek minket és zsákot húztak a fejünkre, hogy ne lássuk az arra vezető utat.....

....Ekkor már késő volt tudtam, hogy a farkasok azok, akik a véremet akarják, akik nem akarnak egyesülni a vámpírokkal így inkább a halálomat akarják. Sam tehetetlen, azt sem tudom hol van, megszólalni nem mertem léátni a zsák miatt semmit sem láttam.....

....Hallani hallottam a víz csobogását, és erős fényváltozást, hirtelen midnen elsötétült. Amikormár a vár felé közeledtünk, megálltak mormoltak valamit levették a fejünkről a zsákot és megpillantottuk Sam-el a farkasok székhelyét ahol azok a farkasok élnek akik a sötétebb oldalt részesítik előnyben....

...Életem során sokszor hittem már, hogy meghalok és itt a vég, de ez teljesen más volt. Itt rossz előérzetem volt, és nagyon féltem. Sam-en előszőr láttam a teljes kétségbeesést, és csak anyit tudott suttogni hogy nyugi és ne félj Már ennél az egy szónál is behúztak neki egyet a farkasok, nem tudtam mitévő legyek Sam bátorítóan mosolygott de átláttam rajta. Tele volt kétségekkel félelemmel és aggódással...A Két farkas két különböző irányba indult el így esélyünk sem volt megbeszélni a történteket. A Félelem ekkor már teljesen úrrá lett rajtam.....

Egy Twilighter Naplója

... Ekkor döbbentem rá arra, hogy valójában mi is ez a fa. Ez az a hely ahol réges régen évezredekkel a születésem előtt volt egy hatalmas csata a vámpírok és farkasok között. Ez a hely túl sokat tud ahhoz, hogy valóságos legyen, túl sok emléket őriz mindkét faj számára. Ezért úgy döntöttek, annak érdekében, hogy az emberek soha ne találjanak rá a rengeteg holttestre elrejtették, csak az találhat rá aki harcolt a háborúban. Én előző életemben itt estem el és itt haltam meg. Az erdő csak akkor kerülhet vissza a valóságba, hogyha megöli azt az utolsó vámpírt aki ismeri az erdő mélyen őrzött titkát....

....Tudom a részemről hülyeségnek tűnt, de titokban reménykedtem, hogy Sam eljön és megment. Hisz tudhattam, hogy ide csak az juthat el aki részt vett a háborúban. Minden gondolatomat Samre összpontosítottam, nem mintha ez segített volna a helyzetemen, de azért megtettem. Ekkor döbbentem rá milyen sokat jelent Sam számomra. Ő egy biztos pont az életemben, rá mindig számíthatok, miközben ezekre és az együtt töltött napokra gondoltam, Sam jelent meg a távolban egy repülő tornacípővel a lábán. a szivem hevesebben vert mint valaha, ugyanakkor nagyon aggódtam, hisz Sam az életét teszi értem kockára, értem aki gyakorlatilag az életemmel játszottam azokban a percekben amikor az erdőben sétáltam, és mint tudjuk a játszma nem a legjobban sült el számomra....

.....Sam egyre közeledett, pislogtam párat hátha csak képzelődtem, de nem így történt Sam minden egyes pipislogásom után feltűnt és közeledett, közeledett hogy megmentsen, hogy teljesítse testőri feladatait. Sam megérkezett a földre, miután kiszabadított a fa szorításából felemelt, és a tornacipő segítségével felemelkedtünk, és repültünk.....

....Végre otthon voltunk a farkas-lakban, olyan sok mindent szerettem volna mondani Samnek, hogy köszönöm és hogy nem csinálok ilyet többet, de egyetlen egy szót sem tudtam kipréselni magamból....Ez az egész túl elevenen élt bennem. Erre magához húzott és szorosan átölelt, így végre megnyugodtam, és egy köszönömöt végre sikerült kinyögnöm......

.....Egy dolog miatt legalább jó volt, hogy eltűntél mondta, az arcomon a teljes értetlenség látszott, mert rájöttem milyen fontos vagy nekem, részben azért mentettelek meg mert ez a kötelességem testőrként de ez annál több volt sokkall több mondta.....

.....A történtek után átértékeltem az egész életemet, sokan mondják, hogy egy halálközeli élmény kell ahhoz, hogy igazán meg tudjuk becsülni azt ami körülvesz minket. Én rádöbbentem, hogy mit is jelent számomra Sam, a baratság és a szeretet. Sajnálom, hogy meg kellett történnie ennek ahhoz, hogy végre tisztán lássak és érezzek bánt, hogy magamtól nem jöttem rá....

Egy Twilighter Naplója

....Megköszöntem Samnek, hogy itt van vigyázz rám és tartja bennem a lelket, nélküle fogalmam sincs mihez kezdenék, erre átölelt és szorosan magához húzott, pár pillanat erejéig így áltunk majd leültünk vacsorázni, az este további részét én az ágyamban Sam pedig a hálózsákjában töltötte a szobámban....

.....A következő reggelt már frissen vártam, Sam jelenlétének vagy valami másnak köszönhetően nem voltak rémálmaim azon az estén, a mai reggel duplán jól indult, Sam megengedte, hogy az erődbe kimehessek. A reggeli elfogyasztása után rögtön elindultam. Alig vártam, hogy kimozduljak otthonról, otthont mondtam volna???? Ezen én is meglepődtem, már annyira otthonosnak találtam Sam otthonául szolgáló kis házat az erdőben, hogy nem is gondoltam volna. Sam megkérdezte, hogy elkisérjen e én erre nemet mondtam szerettem volna egy kicsit egyedül lenni, mert a fejemben már nagyon sok gondolat keringett....



....Ahogy az erőben kóboroltam, találtam egy elhagyatott erdei fát...Az ég hitelen elborult, a madarak csicsergése megszűnt, az egész varázslatos és barátságos erdő megváltozott, a kezemben a rózsa elhervadt. Félelem futott keresztül rajtam. Ahogyan nekitámaszkodtam a fának az nem engedett többé, ágai kicsavarodva tartották minden egyes testrészemet.....

......Féltem csak arra tudtam gondolni, hogy mi történik ezután. Samre nem számíthattam hisz azt sem tudta hol vagyok most. Megbántam az egész hisztimet, hogy szükségem van egy kis egyedüllétre....

... Ekkor döbbentem rá arra, hogy valójában mi is ez a fa. Ez az a hely ahol réges régen évezredekkel a születésem előtt volt egy hatalamas csata a vámpírok és farkasok között. Ez a hely túl sokat tud ahhoz, hogy valóságos legyen, túl sok emléket őriz mindkét faj számára. Ezért úgy döntöttek, annak érdekében, hogy az emberek soha ne találjanak rá a rengeteg holttestre elrelytették, csak az találhat rá aki harcolt a háborúban. Én előző életemben itt estem el és itt haltam meg. Az erdő csak akkor kerülhet vissza a valóságba, hogyha megöli azt az utolsó vámpírt aki ismeri az erdő mélyen örzött titkát....