.....A történtek után átértékeltem az egész életemet, sokan mondják, hogy egy halálközeli élmény kell ahhoz, hogy igazán meg tudjuk becsülni azt ami körülvesz minket. Én rádöbbentem, hogy mit is jelent számomra Sam, a barátság és a szeretet. Sajnálom, hogy meg kellett történnie ennek ahhoz, hogy végre tisztán lássak és érezzek bánt, hogy magamtól nem jöttem rá....
.....Reggel rossz előérzetem volt, nyugtalanul aludtam, amikor kinyitottam a szemem füst szagot éreztem....ÉGETT a ház, felkeltettem Sam-et, akivel a legszükségesebb holmik bepakolása után menekülőre kaptuk a dolgot. Az redő lángokban úszott, sötét olajos füst töltötte be a levegőt, ami fojtogatott mindkettőnket. A Hamuban alig láttunk valamit el kellett szakadnunk egymástól mert a kiszáradt fák hamar lángra kaptak és ledőltek a földre. Kétségbeesetten kerestem Sam tekintetét pillantását, és Sam alakját hosszú percek telek el így amikor végre megpillantottam biztonságban éreztem magam, mert tudtam hogy Sam bármi áron megvéd ugyan de az ő élete is ugyanúgy veszélyben forog mint az enyém....
....A Tűz úgy hatott rám mintha fulldokolnék, égette marta a tesemet, a látásom hiába volt élesebb mint Sam-e gyakorlatilag a Hamu miatt semmit sem láttam, nagy füsttömegben úszott az egész erdő, és ezt mind miattam, egyértelmű volt számomra hogy a farkasok így akarnak kikergetni az erdőből...Mivel a tüzet vámpír létem miatt nem birom elviselni hosszútávon Sammel úgy döntöttünk lesz ami lesz elhagyjuk a menedéket nyújtó biztonságos erdőt, annak érdekében nehogy itt érjen véget az életem. Miközben menekültünk az erdőből, három ismeretlen alak közeledett hozzánk, leülöttek minket és zsákot húztak a fejünkre, hogy ne lássuk az arra vezető utat.....
....Ekkor már késő volt tudtam, hogy a farkasok azok, akik a véremet akarják, akik nem akarnak egyesülni a vámpírokkal így inkább a halálomat akarják. Sam tehetetlen, azt sem tudom hol van, megszólalni nem mertem léátni a zsák miatt semmit sem láttam.....
....Hallani hallottam a víz csobogását, és erős fényváltozást, hirtelen midnen elsötétült. Amikormár a vár felé közeledtünk, megálltak mormoltak valamit levették a fejünkről a zsákot és megpillantottuk Sam-el a farkasok székhelyét ahol azok a farkasok élnek akik a sötétebb oldalt részesítik előnyben....
...Életem során sokszor hittem már, hogy meghalok és itt a vég, de ez teljesen más volt. Itt rossz előérzetem volt, és nagyon féltem. Sam-en előszőr láttam a teljes kétségbeesést, és csak anyit tudott suttogni hogy nyugi és ne félj Már ennél az egy szónál is behúztak neki egyet a farkasok, nem tudtam mitévő legyek Sam bátorítóan mosolygott de átláttam rajta. Tele volt kétségekkel félelemmel és aggódással...A Két farkas két különböző irányba indult el így esélyünk sem volt megbeszélni a történteket. A Félelem ekkor már teljesen úrrá lett rajtam.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése