Egy Twilighter Naplója

...Életem során sokszor hittem már, hogy meghalok és itt a vég, de ez teljesen más volt. Itt rossz előérzetem volt, és nagyon féltem. Sam-en először láttam a teljes kétségbeesést, és csak annyit tudott suttogni hogy nyugi és ne félj Már ennél az egy szónál is behúztak neki egyet a farkasok, nem tudtam mitévő legyek Sam bátorítóan mosolygott de átláttam rajta. Tele volt kétségekkel félelemmel és aggódással...A Két farkas két különböző irányba indult el így esélyünk sem volt megbeszélni a történteket. A Félelem ekkor már teljesen úrrá lett rajtam.....

...A farkas bevitt egy cellába, nem mondott nem mutatott semmire. A "szállásomon" egyedül egy szalmából összeállított ágy volt, és egy rongyos takaró, amire szükségem is volt mivel csípős hideg éjszaka volt aznap. Nem tudtam mi tévő legyek, Samtől teljesen távolt egyedül, egy farkasok lakta kastélyban távol a normális civilizációtól. Kétségbeesetten sírtam sírtam és sírtam. Hiányzott Sam, hiányzott az otthon melege a szüleim a barátnőim, akiket valószínűleg soha nem láthatok többé, és miattam még a farkasok rejtekhelyéül szolgáló erdő is megsemmisült, Sam élete is kockán forog miattam...Nem is inkább miattam agódtam, hanem az álltalam keletkezett hatalmas lyuk miatta szüleim barátaim és reményeim szerint Sam szivében. Csak remélni tudtam hogy neki nem esett bántódása és a farkasok nem bántották őt....A Cellámból a tenger felé nyílt egy ablak, ahonnan láttam egy kics szigetet egy talpalatnyi földet a tenger közepén, nagyon hangulatos kis szigetnek tűnt...


...Mígnem farkas vonyításra lettem figyelmes, bár Sam farkas üvöltését soha nem hallottam mintha ő lenne az mintha sikerült volna átváltoznia és elmenekülnie, nem haragudhattam rá ezért hisz csak az életét mentette, az enyémet amúgy is megmentette már. Lehetséges, hogy látta, számomra nincs több remény az életemnekitt kell, hogy véget éjen, kezdtem beletörődni és elfogadni a sorsomat, elbúcsúztam a farkas üvöltéstől aztán......

.....a farkas még mélyebb és fájdalamsabb vonyításba kezdett, mintha elveszített volna valakit vagy valamit, mintha a fél szivét valahol elhagyta volna valahol....Ez a Valahol valószínűleg a gonosz farkasok lakta kastély volt, ez a szörnyűséges hely amit valaki otthonnak nevezett....

....Össze sem tudtam hasonlítani azzal a barátságos és varázslatos erdővel ahova Sam vitt és ez most egy barátságtalan zord és hideg kastély. A szobám, ahol Sam aludt a hálózsákban most ez a szalmaágy....

...Sokan mondják, hogy a remény hal meg utoljára, az én esetemben ez nem így volt. A reményt már akkor elveszítettem amikor meghallottam Sam farkasüvöltését. Egyedül hagyott engem, biztos nehéz döntés volt számára, de tudom, hogy helyesen cselekedett saját magáért értem és a falkájáért. Szerettem Sam-et nagyon is szerettem. Az együtt töltött hónapok alatt teljesen hozzászoktam a jelenlétéhez és hiányzik ha nincs velem, de ez az érzés és egyátalán minden érzés hamarosan elmúik, mert a szívem is megszűnik dobogni...A Farkasok a véremet akarják, amit egy faraks elhatároz amellől nem tágít egy könnyen, és ez egy ilyen dolog volt...