2010. március 15., hétfő

Egy Twilighter Naplója




... Ekkor döbbentem rá arra, hogy valójában mi is ez a fa. Ez az a hely ahol réges régen évezredekkel a születésem előtt volt egy hatalmas csata a vámpírok és farkasok között. Ez a hely túl sokat tud ahhoz, hogy valóságos legyen, túl sok emléket őriz mindkét faj számára. Ezért úgy döntöttek, annak érdekében, hogy az emberek soha ne találjanak rá a rengeteg holttestre elrejtették, csak az találhat rá aki harcolt a háborúban. Én előző életemben itt estem el és itt haltam meg. Az erdő csak akkor kerülhet vissza a valóságba, hogyha megöli azt az utolsó vámpírt aki ismeri az erdő mélyen őrzött titkát....

....Tudom a részemről hülyeségnek tűnt, de titokban reménykedtem, hogy Sam eljön és megment. Hisz tudhattam, hogy ide csak az juthat el aki részt vett a háborúban. Minden gondolatomat Samre összpontosítottam, nem mintha ez segített volna a helyzetemen, de azért megtettem. Ekkor döbbentem rá milyen sokat jelent Sam számomra. Ő egy biztos pont az életemben, rá mindig számíthatok, miközben ezekre és az együtt töltött napokra gondoltam, Sam jelent meg a távolban egy repülő tornacípővel a lábán. a szivem hevesebben vert mint valaha, ugyanakkor nagyon aggódtam, hisz Sam az életét teszi értem kockára, értem aki gyakorlatilag az életemmel játszottam azokban a percekben amikor az erdőben sétáltam, és mint tudjuk a játszma nem a legjobban sült el számomra....

.....Sam egyre közeledett, pislogtam párat hátha csak képzelődtem, de nem így történt Sam minden egyes pipislogásom után feltűnt és közeledett, közeledett hogy megmentsen, hogy teljesítse testőri feladatait. Sam megérkezett a földre, miután kiszabadított a fa szorításából felemelt, és a tornacipő segítségével felemelkedtünk, és repültünk.....

....Végre otthon voltunk a farkas-lakban, olyan sok mindent szerettem volna mondani Samnek, hogy köszönöm és hogy nem csinálok ilyet többet, de egyetlen egy szót sem tudtam kipréselni magamból....Ez az egész túl elevenen élt bennem. Erre magához húzott és szorosan átölelt, így végre megnyugodtam, és egy köszönömöt végre sikerült kinyögnöm......

.....Egy dolog miatt legalább jó volt, hogy eltűntél mondta, az arcomon a teljes értetlenség látszott, mert rájöttem milyen fontos vagy nekem, részben azért mentettelek meg mert ez a kötelességem testőrként de ez annál több volt sokkall több mondta.....

.....A történtek után átértékeltem az egész életemet, sokan mondják, hogy egy halálközeli élmény kell ahhoz, hogy igazán meg tudjuk becsülni azt ami körülvesz minket. Én rádöbbentem, hogy mit is jelent számomra Sam, a baratság és a szeretet. Sajnálom, hogy meg kellett történnie ennek ahhoz, hogy végre tisztán lássak és érezzek bánt, hogy magamtól nem jöttem rá....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése