2010. március 28., vasárnap

Egy Twilighter Naplója

...Sokan mondják, hogy a remény hal meg utoljára, az én esetemben ez nem így volt. A reményt már akkor elveszítettem amikor meghallottam Sam farkasüvöltését. Egyedül hagyott engem, biztos nehéz döntés volt számára, de tudom, hogy helyesen cselekedett saját magáért értem és a falkájáért. Szerettem Sam-et nagyon is szerettem. Az együtt töltött hónapok alatt teljesen hozzászoktam a jelenlétéhez és hiányzik ha nincs velem, de ez az érzés és egyátalán minden érzés hamarosan elmúik, mert a szívem is megszűnik dobogni...A Farkasok a véremet akarják, amit egy farkas elhatároz amellől nem tágít egy könnyen, és ez egy ilyen dolog volt...


....Ha Samnek sikerült innen kijutnia gondoltam, nekem is sikerülni fog azt pedig nem hagyhatom, hogy a Farkasok megöljenek. Márcsak a családom miatt sem és Sam miatt sem. Miközben saját szökésemet igyekeztem kigondolni két ember közeledett felém. Ők is farkasok voltak. Nem szóltak semmit csak bedobtak egy gyönyörű fehér menyasszonyi ruhát....

...Ezen elgondolkodtam előszőr nem akartam felvenni, de az éjszaka kezdett hűvösre fordulni épp ezért megtettem. Ekkor jöttem rá az egész dolog lényegére. A farkasok vezére azt akarja, hogy menjek hozzá, egyesítsem a vámpírokat és a farkasokat, de az utóbbiakat részesítsem előnyben. Nem volt sok időm. Cselekednem kellett...elhatároztam, hogy megszökök innen és elmegyek ahoz a szigethez, ahol Sam üvöltését hallottam....

...Az elhatározásom szikla szilárd volt, de fogalmam sem volt hogyan jutok ki a cellámból, eszembe jutott, hogy vámpír vagyok ha előtörnek a számomra már ismerős agyaraim a vámpírösztönöm feléled és az erőmmel kijuttathatom magam a cellámból. Szerencsémre jött egy egérke kinek hatására megtörtént amire vártam. Kijutottam, innen már világossá vált minden, elindultam a folyosón a nagy termen át, végül a hatalmas tölgyfaajtó nyitva volt kimentem rajta. A kastély sokkal zordabbnak és rémisztőbbnek tűnt mint első itt jártam óta...


...Futottam, a szoknyában nehezebb volt mint gondoltam, viszont legalább már nem reszkedtem. Futottam arra amerről a hullámok zaját hallottam, megláttam egy szigetet...Úsznom kellett nem volt más választásom, ha élve akartam maradni és látni Sam-et. Ekkor döbbentem rá mennyire is hiányzik nekem, mennyire a szívemhez nőtt. Amikor megláttam teljesen átlagosnak gondoltam. Hiba volt. Nagy és hatalmas hiba. Elértem a szigetet csurom vizes voltam, reszgedtem és fáztam a sziget varázslatos volt. Azonnal elkezdtem Sam keresését....

....Sötét volt és nagyon féltem, egy ág megreccsent alattam ekkor egy sötét alak a hátam mögé lépett és a nevemem szólított. Nem mertem megfordulni válaszolni sem tudtam. Csak remélni tudtam, hogy Sam az. De ő miért nem szorít azonnal magához? Miért nem jön közelebb? A remény, hogy Sam az, gyakorlatilag ezekre a gondolatokra szertefoszlott...A szívem legmélyén reméltem, hogy Sam az. Féltem és nem tudtam gondolkodni gyakorlatilag sokkot kaptam amikor megfordultam és megpillantottam azt az alakot aki a nevemen szólított.....

2010. március 19., péntek

Egy Twilighter Naplója

...Életem során sokszor hittem már, hogy meghalok és itt a vég, de ez teljesen más volt. Itt rossz előérzetem volt, és nagyon féltem. Sam-en először láttam a teljes kétségbeesést, és csak annyit tudott suttogni hogy nyugi és ne félj Már ennél az egy szónál is behúztak neki egyet a farkasok, nem tudtam mitévő legyek Sam bátorítóan mosolygott de átláttam rajta. Tele volt kétségekkel félelemmel és aggódással...A Két farkas két különböző irányba indult el így esélyünk sem volt megbeszélni a történteket. A Félelem ekkor már teljesen úrrá lett rajtam.....

...A farkas bevitt egy cellába, nem mondott nem mutatott semmire. A "szállásomon" egyedül egy szalmából összeállított ágy volt, és egy rongyos takaró, amire szükségem is volt mivel csípős hideg éjszaka volt aznap. Nem tudtam mi tévő legyek, Samtől teljesen távolt egyedül, egy farkasok lakta kastélyban távol a normális civilizációtól. Kétségbeesetten sírtam sírtam és sírtam. Hiányzott Sam, hiányzott az otthon melege a szüleim a barátnőim, akiket valószínűleg soha nem láthatok többé, és miattam még a farkasok rejtekhelyéül szolgáló erdő is megsemmisült, Sam élete is kockán forog miattam...Nem is inkább miattam agódtam, hanem az álltalam keletkezett hatalmas lyuk miatta szüleim barátaim és reményeim szerint Sam szivében. Csak remélni tudtam hogy neki nem esett bántódása és a farkasok nem bántották őt....A Cellámból a tenger felé nyílt egy ablak, ahonnan láttam egy kics szigetet egy talpalatnyi földet a tenger közepén, nagyon hangulatos kis szigetnek tűnt...


...Mígnem farkas vonyításra lettem figyelmes, bár Sam farkas üvöltését soha nem hallottam mintha ő lenne az mintha sikerült volna átváltoznia és elmenekülnie, nem haragudhattam rá ezért hisz csak az életét mentette, az enyémet amúgy is megmentette már. Lehetséges, hogy látta, számomra nincs több remény az életemnekitt kell, hogy véget éjen, kezdtem beletörődni és elfogadni a sorsomat, elbúcsúztam a farkas üvöltéstől aztán......

.....a farkas még mélyebb és fájdalamsabb vonyításba kezdett, mintha elveszített volna valakit vagy valamit, mintha a fél szivét valahol elhagyta volna valahol....Ez a Valahol valószínűleg a gonosz farkasok lakta kastély volt, ez a szörnyűséges hely amit valaki otthonnak nevezett....

....Össze sem tudtam hasonlítani azzal a barátságos és varázslatos erdővel ahova Sam vitt és ez most egy barátságtalan zord és hideg kastély. A szobám, ahol Sam aludt a hálózsákban most ez a szalmaágy....

...Sokan mondják, hogy a remény hal meg utoljára, az én esetemben ez nem így volt. A reményt már akkor elveszítettem amikor meghallottam Sam farkasüvöltését. Egyedül hagyott engem, biztos nehéz döntés volt számára, de tudom, hogy helyesen cselekedett saját magáért értem és a falkájáért. Szerettem Sam-et nagyon is szerettem. Az együtt töltött hónapok alatt teljesen hozzászoktam a jelenlétéhez és hiányzik ha nincs velem, de ez az érzés és egyátalán minden érzés hamarosan elmúik, mert a szívem is megszűnik dobogni...A Farkasok a véremet akarják, amit egy faraks elhatároz amellől nem tágít egy könnyen, és ez egy ilyen dolog volt...

2010. március 16., kedd

Egy Twilighter Naplója



.....A történtek után átértékeltem az egész életemet, sokan mondják, hogy egy halálközeli élmény kell ahhoz, hogy igazán meg tudjuk becsülni azt ami körülvesz minket. Én rádöbbentem, hogy mit is jelent számomra Sam, a barátság és a szeretet. Sajnálom, hogy meg kellett történnie ennek ahhoz, hogy végre tisztán lássak és érezzek bánt, hogy magamtól nem jöttem rá....

.....Reggel rossz előérzetem volt, nyugtalanul aludtam, amikor kinyitottam a szemem füst szagot éreztem....ÉGETT a ház, felkeltettem Sam-et, akivel a legszükségesebb holmik bepakolása után menekülőre kaptuk a dolgot. Az redő lángokban úszott, sötét olajos füst töltötte be a levegőt, ami fojtogatott mindkettőnket. A Hamuban alig láttunk valamit el kellett szakadnunk egymástól mert a kiszáradt fák hamar lángra kaptak és ledőltek a földre. Kétségbeesetten kerestem Sam tekintetét pillantását, és Sam alakját hosszú percek telek el így amikor végre megpillantottam biztonságban éreztem magam, mert tudtam hogy Sam bármi áron megvéd ugyan de az ő élete is ugyanúgy veszélyben forog mint az enyém....

....A Tűz úgy hatott rám mintha fulldokolnék, égette marta a tesemet, a látásom hiába volt élesebb mint Sam-e gyakorlatilag a Hamu miatt semmit sem láttam, nagy füsttömegben úszott az egész erdő, és ezt mind miattam, egyértelmű volt számomra hogy a farkasok így akarnak kikergetni az erdőből...Mivel a tüzet vámpír létem miatt nem birom elviselni hosszútávon Sammel úgy döntöttünk lesz ami lesz elhagyjuk a menedéket nyújtó biztonságos erdőt, annak érdekében nehogy itt érjen véget az életem. Miközben menekültünk az erdőből, három ismeretlen alak közeledett hozzánk, leülöttek minket és zsákot húztak a fejünkre, hogy ne lássuk az arra vezető utat.....

....Ekkor már késő volt tudtam, hogy a farkasok azok, akik a véremet akarják, akik nem akarnak egyesülni a vámpírokkal így inkább a halálomat akarják. Sam tehetetlen, azt sem tudom hol van, megszólalni nem mertem léátni a zsák miatt semmit sem láttam.....

....Hallani hallottam a víz csobogását, és erős fényváltozást, hirtelen midnen elsötétült. Amikormár a vár felé közeledtünk, megálltak mormoltak valamit levették a fejünkről a zsákot és megpillantottuk Sam-el a farkasok székhelyét ahol azok a farkasok élnek akik a sötétebb oldalt részesítik előnyben....

...Életem során sokszor hittem már, hogy meghalok és itt a vég, de ez teljesen más volt. Itt rossz előérzetem volt, és nagyon féltem. Sam-en előszőr láttam a teljes kétségbeesést, és csak anyit tudott suttogni hogy nyugi és ne félj Már ennél az egy szónál is behúztak neki egyet a farkasok, nem tudtam mitévő legyek Sam bátorítóan mosolygott de átláttam rajta. Tele volt kétségekkel félelemmel és aggódással...A Két farkas két különböző irányba indult el így esélyünk sem volt megbeszélni a történteket. A Félelem ekkor már teljesen úrrá lett rajtam.....

2010. március 15., hétfő

Egy Twilighter Naplója




... Ekkor döbbentem rá arra, hogy valójában mi is ez a fa. Ez az a hely ahol réges régen évezredekkel a születésem előtt volt egy hatalmas csata a vámpírok és farkasok között. Ez a hely túl sokat tud ahhoz, hogy valóságos legyen, túl sok emléket őriz mindkét faj számára. Ezért úgy döntöttek, annak érdekében, hogy az emberek soha ne találjanak rá a rengeteg holttestre elrejtették, csak az találhat rá aki harcolt a háborúban. Én előző életemben itt estem el és itt haltam meg. Az erdő csak akkor kerülhet vissza a valóságba, hogyha megöli azt az utolsó vámpírt aki ismeri az erdő mélyen őrzött titkát....

....Tudom a részemről hülyeségnek tűnt, de titokban reménykedtem, hogy Sam eljön és megment. Hisz tudhattam, hogy ide csak az juthat el aki részt vett a háborúban. Minden gondolatomat Samre összpontosítottam, nem mintha ez segített volna a helyzetemen, de azért megtettem. Ekkor döbbentem rá milyen sokat jelent Sam számomra. Ő egy biztos pont az életemben, rá mindig számíthatok, miközben ezekre és az együtt töltött napokra gondoltam, Sam jelent meg a távolban egy repülő tornacípővel a lábán. a szivem hevesebben vert mint valaha, ugyanakkor nagyon aggódtam, hisz Sam az életét teszi értem kockára, értem aki gyakorlatilag az életemmel játszottam azokban a percekben amikor az erdőben sétáltam, és mint tudjuk a játszma nem a legjobban sült el számomra....

.....Sam egyre közeledett, pislogtam párat hátha csak képzelődtem, de nem így történt Sam minden egyes pipislogásom után feltűnt és közeledett, közeledett hogy megmentsen, hogy teljesítse testőri feladatait. Sam megérkezett a földre, miután kiszabadított a fa szorításából felemelt, és a tornacipő segítségével felemelkedtünk, és repültünk.....

....Végre otthon voltunk a farkas-lakban, olyan sok mindent szerettem volna mondani Samnek, hogy köszönöm és hogy nem csinálok ilyet többet, de egyetlen egy szót sem tudtam kipréselni magamból....Ez az egész túl elevenen élt bennem. Erre magához húzott és szorosan átölelt, így végre megnyugodtam, és egy köszönömöt végre sikerült kinyögnöm......

.....Egy dolog miatt legalább jó volt, hogy eltűntél mondta, az arcomon a teljes értetlenség látszott, mert rájöttem milyen fontos vagy nekem, részben azért mentettelek meg mert ez a kötelességem testőrként de ez annál több volt sokkall több mondta.....

.....A történtek után átértékeltem az egész életemet, sokan mondják, hogy egy halálközeli élmény kell ahhoz, hogy igazán meg tudjuk becsülni azt ami körülvesz minket. Én rádöbbentem, hogy mit is jelent számomra Sam, a baratság és a szeretet. Sajnálom, hogy meg kellett történnie ennek ahhoz, hogy végre tisztán lássak és érezzek bánt, hogy magamtól nem jöttem rá....

2010. március 14., vasárnap

Egy Twilighter Naplója

....Megköszöntem Samnek, hogy itt van vigyázz rám és tartja bennem a lelket, nélküle fogalmam sincs mihez kezdenék, erre átölelt és szorosan magához húzott, pár pillanat erejéig így áltunk majd leültünk vacsorázni, az este további részét én az ágyamban Sam pedig a hálózsákjában töltötte a szobámban....

.....A következő reggelt már frissen vártam, Sam jelenlétének vagy valami másnak köszönhetően nem voltak rémálmaim azon az estén, a mai reggel duplán jól indult, Sam megengedte, hogy az erődbe kimehessek. A reggeli elfogyasztása után rögtön elindultam. Alig vártam, hogy kimozduljak otthonról, otthont mondtam volna???? Ezen én is meglepődtem, már annyira otthonosnak találtam Sam otthonául szolgáló kis házat az erdőben, hogy nem is gondoltam volna. Sam megkérdezte, hogy elkisérjen e én erre nemet mondtam szerettem volna egy kicsit egyedül lenni, mert a fejemben már nagyon sok gondolat keringett....



....Ahogy az erőben kóboroltam, találtam egy elhagyatott erdei fát...Az ég hitelen elborult, a madarak csicsergése megszűnt, az egész varázslatos és barátságos erdő megváltozott, a kezemben a rózsa elhervadt. Félelem futott keresztül rajtam. Ahogyan nekitámaszkodtam a fának az nem engedett többé, ágai kicsavarodva tartották minden egyes testrészemet.....

......Féltem csak arra tudtam gondolni, hogy mi történik ezután. Samre nem számíthattam hisz azt sem tudta hol vagyok most. Megbántam az egész hisztimet, hogy szükségem van egy kis egyedüllétre....

... Ekkor döbbentem rá arra, hogy valójában mi is ez a fa. Ez az a hely ahol réges régen évezredekkel a születésem előtt volt egy hatalamas csata a vámpírok és farkasok között. Ez a hely túl sokat tud ahhoz, hogy valóságos legyen, túl sok emléket őriz mindkét faj számára. Ezért úgy döntöttek, annak érdekében, hogy az emberek soha ne találjanak rá a rengeteg holttestre elrelytették, csak az találhat rá aki harcolt a háborúban. Én előző életemben itt estem el és itt haltam meg. Az erdő csak akkor kerülhet vissza a valóságba, hogyha megöli azt az utolsó vámpírt aki ismeri az erdő mélyen örzött titkát....

2010. március 13., szombat

Egy Twilighter Naplója

....Másnap reggel sem nyugodtam meg, a következő kérdések motoszkáltak a fejemben: Mi lesz ha Sam nem tud megvédeni? Mi lesz ha kitör a háború? Vajon képes leszek e az uralkodásra....

Végre eljött a reggel, aznap éljel nagyon rosszul aludtam más sem járt a fejemben a félelmen kívül, és természetesen az a gondolat is gyötört, hogy veszélybe sodorhatom azokat akiket szeretek azokat akik az életüket adnák azért, hogy én megmeneküljek, a szüleimet. Reggel Sam-el együtt indultunk a suliba ám út közben valami nagyon rossz dolog történt, megpróbáltak elrabolni a farkasok, hogy megöljenek...Abban a pillanatban éreztem igazán a súlyát annak ami valójában vagyok, megkértem Sam-et, hogy a szüleim és a barátaim biztonságai érdekében menjünk innen és rejtőzzünk el egészen addig amíg döntés nem születik az életemről. Sam belegyezett, és elvitt az egyik távoli erdőben található kis házba. Amikor az erdőhöz érkeztünk azt hittem, hogy sokkal félelmetesebb lesz, erre tessék....Itt egy kis ártatlan varázslatos és gyönyörű erdő, egy kis rejtekhellyel ahol meghúzzuk magunkat Sam-el.....



....Sam megmutatta a farkas-lakot. Ami nagy meglepetésemre teljesen berendezett és kellemes hangulatú ház volt, egyetlen szépséghibája volt: egy szoba volt benne (mivel a másik nappaliként funkcionált) így Sam képtelen volt a Nappaliba költözni. A Konyhában minden konyhai felszerelést megtaláltunk, a hűtő pedig tele volt. Erre rákérdeztem, ez miért van így erre a válasz a következő volt: Álltalában a farkasok csak akkor jönnek ide, ha élet halál között lebegnek, így nincs idejük közben még vásárolgatni sem, mivel a lebukás feszéje fenyegetné őket. Itt egy másodpercre elgondolkozdtam...Nem igaz, a tény villámként súlytott le, ez azt jelent, hogy nekünk nem lehet innen kimozdulnunk? Addig össze leszünk zárva??? Sam látta, hogy a vérnyomásom az egekben, és csak bólogatott megszólalni nem mert......

....Eljött a vacsora ideje, sajtos rántottát készítettem, a vacsora közben elbeszélgettünk Sam-el, így jobban megismerhettük egymást, a vacsi után elmosogadtam a fürdőszoba után a hlóm felé vettem at irányt. És most következne, hogy nagyon jól aludtam és szépeket álmodtam, ép ellenkezőleg arról álmodtam, hogy a farkasoknál vagyok láncba verve az egyik farkas aki hosszú köntösben volt pedig le akart volna szúrni.....Itt felriadtam és sikítottam egyet, Sam azonnal berohant hozzám, én bocsánatot kértem és elmeséletm mit álmodtam ezzel együtt azt is, hogy mennyire életszerű volt az egész éreztem a fájadalmat és a félelmet is, a szüleimet pedig előttem ölték meg...Nem mertem tovább egyedül aludni, ezért megkértem Sam-et, hogy hozzon egy hálózságot és aludjon velem. Nagyon aranyos volt, még azt is megkérdezte, hogy tehete értem valamit....

....Reggelre már nagyjából rendbe jöttem, a reggeli csak sima szendvics volt, és most jött az hogy csak ültünk vártunk és teltek múltak az órák nem tudtunk mit csinálni. A Csendet egy ajtókopogás és egy jelszó törte meg, amit nem értettem pontosan.....

...Az ajtón belépő farkas a döntés eredményét hozta, odaléptem Sam mellé és szorosan megszorítottam a kezét aki viszonozta és azt sugta a fülembe, hogy nyugi. A nagy Farkas akit Paulnak hívtak, elmondta, hogy nagyobb veszélyben forog az életem mint valaha, mivel a farkasok inkább a halálom mellett döntöttek, így megtagadták a békét a vámpírokkal is. Paul intett majd elment, Sam felé fordultam, és előtőrt belőlem a zokogás a szüleim a legjobb barátaim mind életveszélyben forognak miattam. én pedig nem tudok semmit sem tenni mert ha lelepleződünk akkor elkapnak. Sam bíztatott, hogy végig kell csinálnom, mert nem mehet az így örökké, hogy a Föld csatatérré váljjon a farkasok és a vámpírok örökös ellentétei és összetűzései miatt.

....A Sorsomat sikerült végre elfogadnom, azzal a ténnyel, hogy odakint a nagy világban mennyire gyengék védetlenek és ártatlanok az emberek, akik lehet, hogy éppen miattam fognak meghalni, ha kitör a háború nem tudtam megbarátkozni. Így azzal a tudattal sem, hogy a szüleimet használják fel arra, hogy az ő nézeteik szerint helyesen cselekedjek......

....Megköszöntem Samnek, hogy itt van vigyázz rám és tartja bennem a lelket, nélküle fogalmam sincs mihez kezdenék, erre átölelt és szorosan magához húzott, pár pillanat erejéig így áltunk majd leültünk vacsorázni, az este további részét én az ágyamban Sam pedig a hálózsákjában töltötte a szobámban....

2010. március 12., péntek

Egy Twilighter Naplója


...azért mert beszélnünk kell valamiről ami nagyon fontos, valamiről ami fenyeget valamiről ami megrémít és veszélybe sodor minden vámpírt.......Ekkor félelem fogott el egész testemben reszkedtem, végre rájöttem és megértettem a jelentését Sam felbukkanásának. Féltem. Nagyon féltem, pedig ez csak a kezdet....

Sam elmondta hogy miért jött: A farkasok engem akarnak, a véremet akarják, azt hogy ne létezzem többé. Itt már értettem mindent, a szüleim folyton túloztak, hogy csodagyerek vagyok meg az ehhez hasonlóak, ezeket én annak tudtam be, hogy egyetlen gyermek vagyok. Hirtelen megértettem mindent félelem lett rajtam úrrá hát mégis igaz, az ősi legenda dehogy pont én???? Ezt alig tudtam elhinni eltelt néhány másodperc míg felfogdtam a dolgok jelentésétt. Itt az idő gondoltam, Itt az idő arra hogy cselekedjek, hogy végrehajtsam azt amit meg kell tennem, Hogy azzá váljak akinek születtem, a két faj közti uralkodóvá....

....Sam igyekezett megnyugtatni, de nem tudtam hinni neki miután bevallotta, hogy a farkasok küldték őt, hogy tájékoztasson és tudassa velem a multomat: A Szüleim Gwen és Billy, nos hát az apám nem vámpír hanem farkas csak az anyukám vámpír...Kapcsolatukat ellenezték, ám ők mégis kitartottak egymás mellett szerelmük gyümölcseként megszülettem én...Az hogy én létezem egy csoda egy vámpírnak és egy Farkasnak nem lehet közös gyermeke soha. Nos én mégis itt vagyok létezem és élek. Most tudtam meg, hogy mivé kell vállnom. A Farkasok egy része a véremet kívánta a másik része viszont azt, hogy egyesítsem e két fajt és végetvessek az örökös háborúskodásnak. Sam azért jött, hogy mindezt elmondja nekem, és hogy megvédjen addig amíg nem születik döntés az ügyben.....Ezután visszaballagtunk a többiekhez, természetesen a barátnőim látták rajtam, az ijedséget és a félelmet hiába próbáltam mosolyogni. Miután az osztály elment és csak 5-en maradtunk elmeséltem nekik mindent, mindent azt is beleértve, hogy mi vagyok. Láttam rajtuk a meglepetséget a félelmet és a teljes értetlenséget, nem várhattam el tőlük, hogy ezután is velem legyenek az túl veszéyes, Samet pedig pont azért küldték, hogy megvédjen.....

.....Hogy megvédjen, nem tudom nem igazán tudtam benne bízni, ezért még mi ketten ott maradtunk, hogy beszélgessünk és jobban megismerjük egymást, elvégre szomszédok is vagyunk, ezentúl pedig Padtársak is. Sam alapjábavéve kedves fiú, de nem az én esetem, igyekezett mindent elkövetni, hogy megóvjon az engem fenyegető veszélytől.....

....Eztán hazaindultunk, az ajtóm előtt álltunk tudom úgy illet volna, hogy behívom de nem tudtam megetti így én bementem és köszönés után ő pedig egy házzal arréb ugyanezt tette. Este nem igazán tudtam aludni, csak a mai nap járt a fejemben. Nagyon féltem, Sam is azt mondta, hogy sötét és nehéz idők várnak ránk ezután, az este hátralévő részét a plafonom bámulásával töltöttem aztán képszakadás gondolom elaludtam....

....Másnap reggel sem nyugodtam meg, a következő kérdések motoszkáltak a fejemben: Mi lesz ha Sam nem tud megvédeni? Mi lesz ha kitör a háború? Vajon képes leszek e az uralkodásra........

2010. március 11., csütörtök

Egy Twilighter Naplója

....A Börtön után a barátaimmal együtt meglátogattuk Carlisle Cullen-t aki mindannyiunk számára egy biztos pontot jelentett, egészen addig amíg egy új srác nem érkezett a sulinkba különcnek és másnak látszott mint a többi fiú....

Másnap reggel elindultam a szokásos napirendem után az én Börtönömbe, az első óránk tesi volt. Szerettem ha az első tantárgyak nem voltak nehezek, mert így marad idő arra, hogy felébredj és ne aludj el rögtön. Mert én egy olyan vámpír vagyok aki alszik eszik, de szüksége van a napi vérmennyisége elfogyasztásához ahhoz, hogy életben maradhasson. Tesi órán éppen kosaraztunk, a Barátnőm Bree csapatába kerültem az új fiúal együtt akinek a neve Sam volt aki egy érdekes illat gazdája volt. Őszintén szólva tesiből nagyon béna voltam de szó szerint még a saját lábamban is el tudtam esni, miután megismertétek az én tesi karrierem már megérthetitek miért történt az, hogy véletlenül leütöttem a kosárlabdával az új srácot Samet. Aki az ütés mértékétől hanyat vágódott és elájult, nagy nehezen felcipeltük a gyengélkedőre, én pedig kötelességemnek éreztem, hogy mellette maradjak, ha már nekem köszönheti ezt az egész nevetséges helyzetet. Miután felébredt egyből mentegetőzött, hogy biztosan ő állt rossz helyen és nem figyelt oda, nekem pedig ismételten mint minden ilyen eset után lelkiismeret furdalásom volt, bizonyára már értesítették őt az osztály társaim a képességeimről.....A suli után együtt mentünk haza, de az érdekes illat mégsem akart szünni és írritált is, előszőr arra gondoltam, hogy biztosan más mosóport használ vagy valami ilyesmi. Mikor elértük a házunkat megálltunk és mégegyszer bocsánatot kértem tőle. Erre azt felelte, hogyha engem ennyire bánt ez az egész akkor úgy tehetném jóvá ha elmennék vele a többi osztálytársunkkal együtt fagyizni, úgy 4 óra körül.....


Azonnal felhívtam a barátnőimet így már ők is tudtak a fagyizásos délutánról, megigérték, hogy eljönnek. Mire négy óra lett el is készültünk, a fagyizóban nagyon fincsiii csoki illat csapta meg az orromat, úgyhogy én vettem magamnak 2 gombóc csokis fagyit, a sorban utánam Sam jött és ugyanazt kérte mint én. Ez meglepett, mivel a csokis fagyit eddig egyedül én szerettem a suliban, a következő dolog ami meglepett, hogy elhúzott egy külön asztalhoz a többiektől. Fogalmam sem volt hogy mit gondoljak, megkerestem a barátnőim pillantását ők bátorítóan mosolyogtak vissza rám....Megkérdeztem, hogy miért kellett elcibálnia, ekkor azt mondta, hogy azért mert beszélnünk kell valamiről ami nagyon fontos, valamiről ami fenyeget valamiről ami megrémít és veszélybe sodor minden vámpírt.......Ekkor félelem fogott el egész tesemben reszkedtem, végre rájöttem és megértettem a jelentését Sam felbukkanásának. Féltem. Nagyon féltem, pedig ez csak a kezdet......

2010. március 10., szerda

Egy Twilighter Naplója

A következő rovatunk egy Twiligher Naplóját mutatja be, akit megfertőzött a Twilight vírus.
Ma reggel miután végeztem a reggeli teendőimmel elindultam a börtön felé (így hívom én az iskolát :D) az Ipodom társaságában, és mint minden reggel bömbölőre vettem a hangerőt és úgy nyomattam a legújabb Rock számaimat. Miközben félúton tartottam az én börtönöm felé érdekes hangot hallottam kivettem a fülemből a forró drótot ( fülhallgató) és ázott kutyaszagot éreztem, olyan érzésem támadt mintha valaki követett volna és figyelné minden mozdulatomat, ebben a pillanatban félelem fogott el, a vámpírösztönöm rosszat selytetett: Egy vérfarkas ólálkodik a városban, és bárkit megharaphat aki így olyanná válhat mint ők. Azonnal segítségért siettem Cullen papához, az Iskola itt vállt számomra teljesen fölöslegessé mert úgysem azokkal tömik az amúgy is szűk tűrőképességű agyamat amik szükségesek az életbe maradáshoz egy vámpír számára. Éssss Igen vámpír vagyok!!! Vagy eddig ezt nem is említettem??? Hát akkor mostmár tudjátok, az igazságot velem kapcsolatban. FIGYELEM halandók a kedvenc vércsoportom a B-s szóval meneküljetek XD . Nyugi nem bántok senkit igazából csak az ősi ellenségeink mitt lettem az ami vagyok. Szóval ott tartottam, hogy beindultak a vámpír ösztöneim, az ajkamból előtörtek a számomra már jól ismert ám mások számára félelmetes agyaraim. Mivel nemrégóta vagyok jártas az önkontroll világában, így azonnal Cullen Papához siettem. Aki sajnos a helyszín megcsekkolása után ugyanazt a következtetést vonta le.

A Suliba másfélórás késéssel érkeztem meg pont Matek órára :((( (természetesen a Matek volt a kedvencem az iskolai tantárgyak közül :P) A Többiek dogát írtak, így aztán nekem szóban kellett midnent elmondanom amit az osztálytársam akik közül hárman vámíprok és ők a legjobb barátaim már leírtak. Kis segítséggel megütöttem a kettes színvonal alját......

....Szünetben mindent elmeséletm a barátaimnak Bree-nek Grace-nek és Rach-nek, akik azonnal megértettek és próbáltak vigasztalni az eset miatt, merthogy ennyire nem tudtam uralkodni magamon. A Szünet után biosz óránk volt és az én örömömre pont a FARKASOKRÓl tanultunk, ebben legalább aktív voltam és jelentkeztem, a Biosz tanárunk Mrs Rose meg is jegyezte....

....A Börtön után a barátaimmal együtt meglátogattuk Carlisle Cullen-t aki mindannyiunk számára egy biztos pontot jelentett, egészen addig amíg egy új srác nem érkezett a sulinkba különcnek és másnak látszott mint a többi fiú....

2010. március 9., kedd

Bella&Twilight

Hááát az én történetem már nagyon régen kezdődött de tisztán emlékszem arra, hogy a könyv olvasása alatt teljesen függő lettem nem tudtam letenni nem figyeltem semmi másra csak Stephenie könyvére.
Zavaros az eleje de ha jól emlékszem akkor Rose írt nekem, hogy milyen jó a könyv nem nagyon tudtam elképzelni, hogy hogy rajonghat így valaki egy könyvért, aztán megszereztem és ez után nem volt megállás. Másról sem lehetett velem beszélni mint a Twilightról minden harmadik szavam Twilight volt, és az a legdurvább az egészben, hogy nekem ez tök természetessé vált egyátalán nem vettem észre, hogy csak erről tudok beszélni. De egyátalán nem bántam meg, a könyv olvasása közben elfeledtem mindent egy másik világgal keltem és ébredtem és ez így ment egészen addig amíg el nem olvastam a könyvet ami szó szerint beszippantott. Stephenie Meyer egy olyan könyvet írt ami nem enged el soha mindig velem lesz. Köszönöm Steph! Twilight4ever

Alice&Twilight

Ezt a rovatott azért hoztuk létre, hogy megismerjétek történeteinket illetve megismerkedéseinket a Twilightal, és magával a Twilight jelenséggel. Nos, először én Alice írom le a Twilightal kapcsolatos megismerkedésem és véleményem.

A történet úgy kezdődött, hogy Rosalie írt nekem egy igen izgalmas skype üzenetet miszerint olvasott egy nagyszerű könyvet a Twilightot, itt kezdődtem érdeklődni a Twilight iránt. Aztán Bella megszerezte a könyvet, és mesélt nekem róla, miután ő végzett a könyvel élménybeszámolót tartott nekem, én ekkor azonnal elkezdtem olvasni a könyvet és mint szerintem mindenki le sem tudtam tenni a könyvet. Az első Twilight könyv annyira magával ragadott minket szerkiket, hogy úgy döntöttüknk nyitunk egy Twilightos oldalt, ami előszőr hobbi oldalnak indult, aztán szépen lassan elkezdtük szépítgetni és folyamatosan szerkeszteni.

A véleményem a könyvről a következő: Szerintem fantasztikus, és az a legjobb benne, hogy a Cullenek mindvégig teljes rejtébe burkolózva élnek egészen addig amíg jobban meg nem ismerkednek a könyv főszereplői, ezt a helyzetet Bellának a szemszöge még jobban érzékelteti. Nem telt el úgy egyetlen perc sem, hogy untam volna a könyvet, egész események sorozatát állította elénk Twilight rajongók éle. Továbbá úgy gondolom a könyv lapjai nemcsak egy szerelmespár megismerkedését mutatják be hanem: a szeretetet a barátságot és az őszinteséget is.

2010. március 7., vasárnap

Kedves Twilighterek!

Kedves Twilighterek!
Ez az oldal a www.twilightvampires.lapunk.hu oldalhoz tartozik. Rengetegen látogatjátok a TwilightVampireset-ennek nagyon örülünk- éppen ezért úgy döntöttük, hogy létrehozunk egy olyan blogot ami rólatok Twiligherekről szól. Megalapítjuk a Twilight Klubot mindenkit szeretettel várunk! Írhattok nekünk Twilightos sztorikat amiket mi feltöltünk ide, vagy megírhatjátok azt, hogy hogyan ismerkedtetek meg a Twilighttal.
Alice&Bella&Rosalie